Poszttraumás növekedés*

Nagyon büszke volt magára, milyen jól elintézte. Az asszonyt örökös bűntudat gyötri majd, és ki másra haragudna ezért, mint a férfira. A férfinak pedig torkára forr majd minden szó, amivel szeretné elmondani a nőnek, mennyire szereti az életük kiszámíthatatlanságát. A kihívásokat, amiktől napról napra nő az ereje és a bátorsága. Élvezettel nézte, hogy az asszony most is duzzog, a férfi pedig próbál rájönni, mi baja. Ezek ketten soha többé nem találnak haza.

Dél lett, mire beugrott a férfinak: ma van az évfordulójuk. Késő volt virágot szedni, tudta jól, reggel kellett volna. Szégyellte magát, nem kért bocsánatot. Vadászni indult, gondolta, valamilyen szép zsákmánnyal kiengeszteli a nőt.
Amikor visszaért a kajibába, az asszony még mindig csendesen tett-vett. Hátat is fordított neki, rá sem nézett a húsra és a későn érkezett virágra. De ő odament hozzá, és átölelte a kicsit már kiszélesedett derekát. Az illatból tudta, hogy minden rendben van. A nő egész délután tortát sütött. Almából.


* A poszttraumás növekedés, amikor a traumával való megküzdés során új, hasznos tudást és képességeket szerzünk.

Fotó: Szathmári Kornélia Ágnes