2012. január 7.

Tekintet

Kicsiny szívemben, nézd, piros kincs ragyog!
Mondatom végét már magára hagyod.
Tudássá tenném a jót! Bízó, szép szavakat kapok?
Hová is gondoltam, én csak egy lány vagyok.
Nem kellesz! Szóért szerelmet másnak adok!
Jaj, de fáj! Ha megölelsz, még erőre kapok!
Megszülöm gyermekem, ha nem tanulhatok.
Szívem már meddő, de látod, anya vagyok?!
Fölfeszítem magam korhadt életfádra,
megváltom világod, igaz harcos vagyok!
Ostoba kínhalál, véremben másokra mosok.

De hiába burkoltad felhőkbe szép Napod,
Hiába nevelted árnyékban magzatod,
Hiába lettem az, amit nem tudok,
Apák sorsától nem véd meg haragod.

Ha életed fényét másoknak adod,
Ha világod már kevés, utadat elunod,
Ha láthatatlan lányod örökre itthagyod,
Tükrömben akkor is tekinteted ragyog!

Tükörkép