2011. január 27.

Szívcsend

A dologtalan démon sietve távozik.
Vállát nyakába húzza a hóesés.
Zsebre dugott keze jólesőn tapintja
a birtoklás didergő kulcsait.
Benyit kipárnázott életébe:
minden a helyén, jól tartott irány.
Kabátjáról leveri a zord időt,
de otthona melege már nem olvasztja föl
a középkorúság derét.
Átvág a puhára lépő csenden,
feladat után néz, új dologba kezd...
S egy szívben halkan megszületik
az évek méhébe rejtett, kőkemény
megbocsátás.