Ide-oda bolyongok,
éhesek a porontyok.
Utamat, ha elállod,
ragacsos lesz halálod.
Napról napra bejárom,
körbe-körbe magányom,
helyemet nem találom,
örök törvény a rácsom.
Hová tettem az eszem?
Szálon függ az életem!
Keresem hű kedvesem,
szőjön hidat lelkemen.
Keserűség vihara
cseppekben hull nyakamba.
Körülvesz a csönd fala…
Jé, egy kristálypalota!